Ezt a legnehezebb elviselni.
A kecskeméti évek alatt minden hétvégén utaztunk haza és vissza. Felültünk a vonatra és az állomások neve sorjában vésődött a memóriánkba. Debrecen, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Szolnok, Cegléd, Nagykőrös és végül Kecskemét.
Valami efféle van most megint. Csak a helységek változnak. Pécs, Budapest, Pozsony, Brünn, Prága, Drezda, Lipcse, Magdeburg, Hannover, Hamburg, Flensburg, Kolding, Assens, Sonderby.
Szóval az utazás nem valami funny. Fárasztó, unalmas, néha túlélőverseny szaga van, amitől rettegek. Mint a vaddisznótól ami a hajnali autópályán kocogott át a túloldalra Brünn környékén.
Mindezekkel együtt tudom, hogy "mihez képest?" Mi egy hónapban 3400 km-t megyünk. Az egyik kollégánk naponta 300-at, azaz 6000 km-t vezet havonta a németországi Flensburg határvárosból, hogy odaálhasson a keverőgép mellé...
