A mélabú nem kedvez az írásnak. Amikor igenjókedvem van akkor sem foglalkoztat az írás.
Ehhez valami neutrális állapot kell. Most ebben leledzem, tehát írok.
Elég egyszerű. Így leírva.
MORÁL
Montaigne modorában a háláról
Sokat hallom manapság ezt a mondatot, hogy "amikor segíteni kellet jó voltam, most meg még ezt-vagy-azt sem képes megtenni értem és/vagy nekem".
Aztán sóhajtoznak szemrehányóan, mert egy régebbi jótettükért viszontjótettet várnak ugyanattól az embertől. És jön az örökharag.
Pedig nagyon egyszerű. A szülő-gyerek viszony, minden kapcsolat alfája és omegája miből áll? Leegyszerűsítve az egyik csak ad, a másik csak kap. Aztán felnő a gyermek - szerepcsere- és jó esetben megint csak adni fog a saját gyerekének.
Jó esetben. De ez már egy másik történet.
Szóval mit várunk el egy idegentől, ha a saját szülőnkkel szemben is jótett-deficitben vagyunk?
FÉNY KÉP
Elképzelhetetlenül sokan és sokat írtak már arról, hogy mi a szép. Én is gondolkozom, hogy a fényképek közül miért érzem ezt vagy azt szebbnek illetve k ü l ö n ö s e n jól sikerültnek. (36 kockánként tapasztalataim szerint egy vagy kettő - bár a digitális világban értelmetlen 36 kockánként számolni, de az arány érdekes módon nem változott)
Azokat a képeket érzem/látom remekbe szabottnak amik nem szép dolgokat mutatnak szépen. Persze erről is csak azért írtam, hogy újfent felrakhassak pár képet.
Van egy februári szamárkóróm is. Ahogy szembe megy a nap a mobilkamerával...
HASONLÓ, de nem AZ
A bottesfordi sajtgyárban dolgoztak thai lányok-asszonyok is. Amíg nem kezdődött el karácsony előtti nagy hajtás addig nem hívták őket hétvégén túlórázni a többi messzirőlszalajtottal (lengyel-szlovák-litván-magyar) ellentétben. Ezt egyikük úgy értelemzte, hogy biztosan nem szereti a Supervisor a távol-keletieket.
Akkor jutott eszembe, hogy micsoda szerencsénk van azzal, hogy a kinézetünk (nagyon) nem tér el a helybeli elemekétől, azaz mi kinézetre a megszólalásig angolok vagyunk.
Utána már mi sem...
